Blog

A gyep történelme:

A gyep elődei valószínűleg a középkori települések azon füvesített, elzárt területei voltak, amelyeket az állatállomány kommunális legeltetésére használtak, és amelyek szerepe a mezőgazdaságilag művelt területektől élesen elkülönült. A gyep szó angol megfelelője, a lawn valószínűleg a kelta-birton laun szóból származik, melynek jelentése elzárt terület.

Észak-Európában a középkor után a gondozott gyep egyre népszerűbbé vált az arisztokrácia körében. A korai gyepek sokszor szinte megkülönböztethetetlenek voltak az egyszerű legelőktől.

Mielőtt az 1830-as években feltalálták volna a korai fűnyíró eszközöket, a gyepet igen eltérő módon gondozták. Általában nagy értékű ingatlanok, házak kiegészítői voltak, és munkaigényes kaszálással és nyírással tartották őket karban. Sok esetben legelőként is használták őket, és az állatállományt is bevonták gondozásukba.

A kert, a gyep közösségi térként való használatára a XVII.-XVIII. századig nem került sor. Ekkoriban jellemzően réti növényekkel népesítették be őket, rendkívül népszerű volt például a kamilla. A XVII. század elején a kertészetben megkezdődött a jakobinus korszak, amelyben megszületett a tipikus angol gyep. E korszak végére az angol gyep az arisztokraták és a dzsentrik számára a társadalmi státusz jelképévé vált: azt mutatta, hogy tulajdonosuk megengedheti magának, hogy olyan földet birtokoljon, amelyet nem használnak arra, hogy építsenek rá vagy élelmiszert termeljenek rajta.

A nyílt „angol stílus” először Nagy-Britanniában és Írországban terjedt el, majd Európa-szerte, például Franciaországban, ahol a tradicionális franciakertet (jadrin à la française) felváltotta a francia tájkert. Ebben az időben az angol nyelvben a gyep (lawn) szó jelentése már szemantikailag megváltozott: a kert fűvel borított és gondozott részét értették alatta.^[4] A XVIII. században a tehetősebb amerikai családok utánozni kezdték az angol tájkertészeti stílust. 1780-ban a shakerek közössége kezdett először magas minőségű fűmagok ipari termesztésébe Észak-Amerikában, Philadelphiában pedig ebben az időszakban több fűmaggal foglalkozó vállalatot is alapítottak. A megnövekedett kínálatnak hála már nem csak az állatállománynak, de a parkoknak és lakóterületeknek is jutott a fűmagból. (forrás: Wiki)

A pázsit tápanyag ellátás egy éve:

A gyep, pázsit helyben, térben és időben eltérő. Minden kert más és más, ezért nem művelhető ugyanazon eljárással. Emiatt amit most leírunk, az egy olyan általános leírás, amit a pázsitunk biztos szeretni fog, de nem biztos, hogy elegendő a kertünk többi adottságához.

Tudom, a tavasszal lenne illendő kezdeni a bejegyzést, de a pázsitunk fenntartása nem csak tavasszal kezdődik, hanem bizony ugyanolyan fontosságú a megfelelő téli karbantartás is. A hidegebb idő beálltával a pázsit – úgy, mint a kertünk többi része is – pihenni tér, de ahhoz, hogy ez megfelelő kondiban és állapotban történjen, az őszi, télre felkészítő munkálatokkal kell kezdenünk. Szeptember-október hónapokban végezzük a pázsitunk télre való felkészítését, amely egy egyszeri gyepszellőztetést és tápanyag-utánpótlást jelent. A tényleges tél beállta előtt beállítjuk a megfelelő gyepmagasságot, hogy a téli gomba kórképeket is könnyebben vészelhessük át.

A tél végeztével a pázsitunkat újra kell indítani. Mindenekelőtt szemrevételezzük, hogy miként sikerült  átvészelni a hosszú hideg időszakot. Amikor már a hőmérséklet engedi (átlag 10°C), egy tisztító nyírást végzünk. Ezt követheti a tavaszi szellőztetés, amit általában késes szellőztetővel végezzük, majd a pázsit fiatalítása miatt felülvetjük, ha szükséges és kijuttatjuk a tavaszi tápanyagot.

Ahogy jön a jó idő nyár elején (a meleg párás hajnalok időszaka), úgy jönnek a gombás kórképek is, amelyek ellen gombaölő vegyszerekkel tudunk védekezni. Pázsitra sok engedélyezett vegyszer nincs, de azért majdnem mindent meg tudunk oldani.

Ilyenkor jön el a nyári tápanyag utánpótlás ideje is, amikor kijuttathatjuk a nyári műtrágyát (június hónap)

Éves szinten 3-4 alkalommal lehet szükség tápanyagpótlásra, de ez függ az igénybevételtől, az időjárástól és speciális, helyi adottságoktól is.

Pázsit karbantartása, nyírása, öntözése:

Pázsitunkat ideális esetben automata öntöző-rendszer öntözi és tartja életben, mivel az éghajlatunk változása miatt már a mi mérsékelt övi klímánkon sem lehet e nélkül szép, egészséges pázsitot nevelni. Ennek a beállítása szintén helyi adottságokon múlhat.

Sokan mondják, hogy a fűnyírás gyerekjáték… Szerintem egyáltalán nem, mert ez az egyik legfontosabb dolog, amivel hamar el is tudjuk rontani a szép pázsitunkat. A heti rendszeres nyírás elengedhetetlen, de akár heti 2-3x-i nyírás sem lehet sok. A nyírás magasságára egy örök szabály van, mégpedig az 1/3-os szabály, azaz a növekmény 1/3-át szabad csak eltávolítani. A levágott füvet illendő összegyűjteni, mivel a rámulcsozott nyesedék a pázsitunkat berohasztja. Ez legfeljebb a robot fűnyírók esetén megengedett, de azok használata mellett, más gondozási stratégia lép fel. (erről bővebben a robot fűnyírókról szóló fejezetben)